jó lenne élni. úgy írni hogy a sorok rímeljenek az
életemre. a lelkem tintája rajzoljon ékezetet a
betűkre. néhol koszos lenne a papír, megtépett,
gyűrött és víztől hajlott. néhol színes
kacskaringók és minták díszítenék. de legtöbbször
egyszerű lenne, mint én. te pedig csak olvasnál
folyton, járna a szemed a sorokon, ugrálna az ujjad
a betűkön. kár hogy nem vagyok nyitott könyv
előtted már. átláthatatlan szövegáradat halmozódik
fel a piszkos lapon. megbújok szavaink mögött és
úszom némán megtört álmainkon.