Egyszer éjjelen, nálam volt jelen
egy repülő csészealj.
Talán véletlen, ez az életben
így történt tavaly...

Fény vetül ablakon, vékony alakon
sziluett-gyanánt.
Mint egy kisgyerek, vékonyabb ehet,
s ujjai puhák.

Ágyamhoz oson, hogy álmokat hozzon,
szépet, s ostobát.
Sokan szeretik, hosszú szemeit,
de az egy más világ.

Nagy bogár szeme, tennem kellene
mit velem akar ám.
De nem hipnotizál, lelkem ellenáll,
nem tud hatni rám.

Többen is jönnek, mindent bevetnek,
de nem vihetnek el.
Mozdulok, kelek, ők tovarebbennek
az erkélyünk e hely.

Az UFO eliszkol, már fenn jár valahol
az éjszaka egén.
De nem raboltak el, s nekik menni kell
ha ellenáll egyén.

Talán majd egyszer, más UFO jő el,
maradok reménylő.
Hogy nem kísérleti nyúl, aki után nyúl
s nem is lesz merénylő.

Hanem szeretet, ami jön velek,
s baráti gesztus.
Jellemük olyan, mennyei folyam,
milyen volt Krisztus.

Addig is UFO, legyen ragyogó
nem kápráztat el.
Mert ha szellemük nem társul velünk,
menjenek csak el!