Félek, bekapkod mohón az élet,
nyitott szája remegőn simul rajtam.
Táncolunk ebben a szűkülő dalban,
s a bennünk tomboló vak-remények
lelkeinkbe üszkös sebet marnak.
Még most is élek, benned élek

Ásít... - legyintesz lomhán s nyugtatón,
átölelsz, s érzem benned alszik lelkem.
Kérlek hagyd mindig teljes szívvel zengnem,
lelkem énekét, alig hallhatón
csak neked, és így gyógyulhat sebem.
Én szemedben békém kutatom

Gyönyörű féltéssel szorítasz magadon,
a szívem benned himbál életté lenni.
Félelmeim távoli bolygók peremén hagyom,
s tündöklésed kortyolom: örökké szeretni

Nem múlik ízed, már többé nem szomjazom,
lelked tükrébe csobbanok, érzem magam.
Szabad vagyok, élek, s már nem üldöz halk sóhajom,
látlak, pedig benned vagyok, világtalan