Versek az életről

Rhorer Viktor: Felemásra nyírt sövények

2017. augusztus 18. - smsfan

Pezseg, és édeskés ízén át
megérint vágott virágok illata.
Megforgatom, zamatát megtöri más:
egy szólógitár lázadó szólama,
majd jön a csend.
Véres marást érzek most ott lent.
Ásít mélán és rám nevet,
hogy te diktálj nekem, kizárt,
az nem lehet.
Egyértelműek a hieroglif jelek -
ez egy felületes támadás megint.
Vészjóslón kárognak a varjak kint,
és most újra érzem azt a kínt,
min kacagnak az elfújt erények.
Fáradtan tátognak felém
a felemásra nyírt sövények.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr48220870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.