Álmomban Én a tél vagyok,
körülöttem minden hideg és fagyott,
a fehérségből felizzik egy piros szív,
s egy dobbanással a melegbe hív.
Álmomban Én a tavasz vagyok,
életre keltem az egész világot,
millió szívet megdobogtatok,
ébredjetek, már Én sem vagyok halott!
De a piros szív megint itt van,
s dobogni kezd egyre gyorsabban,
adjatok még meleget és fényt,
adjatok szeretetet, hitet és reményt.
Hirtelen forróság önti el testem,
álmomban Én forró nyár lettem,
perzselőn, égetőn, mint egy vulkán,
a fagyos szíveket felolvasztám.
Most álmomban látok millió kis szívet,
sok fényt, meleget, sok szeretetet,
egy kis piros szív, mi többre vágyott,
felébresztette a halott világot.
Aztán jött a kegyetlen pirkadat,
elűzvén az álmom egy perc alatt,
de a tűz, mi gyúlt szívemben,
enyém marad egész életemben.