mindig minden neked beszél
téged szólít, hív, rádüvölt
a morajló tenger lelked mélyén
hullámokat kavar, megzavar,
a hajó benned úszik, síklik, hadakozik
csíkja sikolyként szájadon kitör
a pillangó röpte tekinteted foglyul ejti
a madárfütty füledben dalol
kiskutya farka tomboló örömként
gerinceden átfutó bizsergés
az autóduda harsona
isten előtt az is meghajol
ne kérdezd miért
ne lesd idejét
add át magad a pillanatnak
s leszel, ki vagy