Hallod Te is a dalt,
Mit szellő kapott karjára?
Táncra hívja lelkem,
Szívemhez ér nem sokára.

Jól tudom honnan jő
Az ismerős gitár ének,
Boldogságról mesél,
A dallamok csudaszépek.

Díszes bálteremben
Vidáman sírnak a húrok
Táncra hív a múltam
Megyek vele, hozzábújok.

Féltékeny a valóm,
Szomorúfűzként reám dől,
S nem szabadulhatok
Szorító öleléséből.