Száz tél rezzen meg bennem,
Fagyos szelet hozva nesztelen.
Hófúvások fagyasztják le szerveim
És ölik meg lassacskán embereim.

Féktelen jégcsapok esnek le
Jeges napsugár képében.
Hóemberek támadnak fel
Életüket elveszítve, keresve.

Fagyos szelek sorvasztják meg
Csontjaimat. Kérlek, áldj meg
És hagyj engem békében!
Köszöntsön a Tavasz már végre!

Egy tél éppen elég, nem kell
Még több, még száz esetleg!
Már könnyeim is fagyosak.
Kemények, mint a szívem, olyannyira...

Száz tél hagy el felmelegedve,
Elhozva a Tavaszt életembe.
Valami új ébredezik bennem,
Egy gyönyörű, tavaszi hajnal képében.