Csapkodásod, ide-oda cikázásaid közt,
hogy megfakult szárnyadon a hímpor:
már szinte áttetsző, csupasz, mezítelen...
Elherdáltad színeid, eltékozoltad.
Vagy tán nagylelkűen szétosztogattad?
Mindegy - akár így, akár úgy, most már csak hártya vagy:
színtelen, törékeny, egyszerű.

Minden csepp erődet összeszedve,
egy végső megfeszített röppenéssel
- Föl? Le? Világokon túl? -
szökkenj öltöztetőd elébe!
Majd ő felékesít újból.

Visszatérvén szürkülő-színesedő világunkba
ismét féktelen
vad
örömteli
lepketáncba
kezdj!