Versek az életről

Tilk Józsefné: idő

2017. február 12. - smsfan

Most az órám hallgatom,
Hogyan ketyeg a falon.
Közben a perc suhanva,
Egyre távolabb oson.

Az élet milyen furcsa?
Csak is előre halad.
Te benne meg se állva!
Szaladsz mint a gondolat.

Felhőn járó kicsi lány,
Mire végre észbe kapsz!
Ősz halántékkal akár,
Ötven éven is túl vagy.

Kerested a lényeget!
Kitárva a lelkedet,
Hátha mégis megleled,
De rá kellett ébredned

Az igazi kincseket,
Csak is szívedben rejted.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr898221106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.