Most az órám hallgatom,
Hogyan ketyeg a falon.
Közben a perc suhanva,
Egyre távolabb oson.
Az élet milyen furcsa?
Csak is előre halad.
Te benne meg se állva!
Szaladsz mint a gondolat.
Felhőn járó kicsi lány,
Mire végre észbe kapsz!
Ősz halántékkal akár,
Ötven éven is túl vagy.
Kerested a lényeget!
Kitárva a lelkedet,
Hátha mégis megleled,
De rá kellett ébredned
Az igazi kincseket,
Csak is szívedben rejted.