Versek az életről

Molnár Jolán: Az időtlenség félelme

2016. december 28. - smsfan

Szétlebbentve az álom függönyét,
madártávlatból borzas tengerek,
s zománccal futtatott, távlatos lég
alatt zöld hátú erdők rengenek.

Hajnalra szétdúlják böhöm bikák
a mohos törzsek oszlopcsarnoka
fölé satírozott romantikát.
Nézem a legelésző barmokat...

a látomások mélyén dezsavü
táj úszik át, ahol a kontúrok
éles kontrasztjában kiég a fű.

Horkanó csikó sörényébe túrok,
a réten ülepedő kín mereng.
Fönn az időtlenség félelme leng.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr888221102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.