Bár a hajnal csapodár,
lenge szoknyádon körbejár,
bőrödön gyöngyvirág.
Hajadban szétzilált
remények száza, ezre,
Mik a sötétben, hóval fedve
várják, hogy az ajkadon
- mit szeretőd kedvel oly nagyon -
ihletődve megszülessenek,
Hetyke melleid közé ügessenek,
feligyák mind a te gyönge harmatod,
Mindent, mit e kósza évszak adhatott.