Három haramia ballag
hűs vizű forrás mentén,
neszre fejük felkapva
majd újból leszegezvén.

Hat haramia lépked
suhogó fenyvesek árnyán,
gyomrukban csak az éhség
vajúdja lassan az ármányt.

Hét haramia táncol,
lángja lobog fel a tűznek,
jó óbor, hegedűszó,
álmukban vadat űznek.

Húsz haramia ordít,
mind felhorkan a hat ló,
hű kocsisuk fenn az ágon,
nagy feje vállra hanyatló.

Harminc haramia bújik
lombok közt meg a ködben,
hadsereg jár a nyomukban,
földről egy fácán röppen.

Hatvan haramia harcol,
puskák sortüze zeng fel,
nyílvessző süvít el most,
hirtelen dől el egy ember.

Hetven haramia vágtat,
távoli csúcson a várrom,
holnap zsarátnoka izzik,
hold őrködik csak a tájon.