Virágok közt születtem,
áttetsző, éles jégvirágok között.
Süket fülekkel bámultam
a januári est hangjait.

Csacsogó jégcsapokkal beszélgettem,
tudtam kik fognak szeretni,
vacsorára édes ködpárát ettem,
és éreztem milyen Istennek lenni.

Mily kedves a tudatlan lét!
Tisztasága megrészegít.

Vágya oly gyorsan elmaradt,
feddi s takarja józan ész,
ami míg keresi hitvány bódulatát,
mákonyos álmába belevész.