Versek az életről

Pál Krisztina: Szövegnézet

2016. szeptember 28. - smsfan

Mondd, miért hagytad, hogy velünk ez történjen?
Kezemben pisztoly, s játszok a tölténnyel.
Mi lenne most, ha a ravaszt meghúznám?
Érdekelne-e, ha a koponyámat szétzúzná?

De ez már túlzás.
Az erőm elhagyott,
Ereimben a vér már régen megfagyott,
Ha ugyan folyik még benne
A színe piros lenne
Elvágnám szépen
Én nem mondanám kétszer
Most nézd meg!

Mire mennék vele?
Az idő úgyis mindent begyógyít.
Ne ijedj, meg ha megszólít
Valaki, lehet csak ismerkedni, akar
De vigyázz, ki tudja szándéka, mit takar
Légy óvatos, ne bízz meg senkiben
Ha túl nagy a lépés, haladj centiről centire

S meglátod, eléred, mit akarsz,
Tudom sok a panasz,
Engem mindig felkereshetsz,
Engem sosem zavarsz.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr168221146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.