Lelkemben zendül a néma csend,
Fájó hiányod nyom idebent.
Nehéz cipelni a terhet,
Az idő labirintusba kerget.
Keresem a kiutat, de falakba ütközök,
Kaparom a falat, könnyek közt üldözök.
Üvöltve ejtem: Szeretlek!
Míg lélegzek, megkereslek.
Az idő labirintusával harcolok,
S körmömmel egy mondatot karcolok:
Értünk utolsó leheletemig harcolok!