Ember, ne sírj, ha bánat ér,
S ha étked nem mindig kenyér!
Ha utadon vár is száz veszély,
Higgy, szeress és mindig remélj!

A boldog percet megragadd,
A hitedet meg ne tagadd,
A szépre hangold csak magad,
Legyen igazságos szavad!

E földi lét egy perc csupán -
Mit fogsz te tenni azután?
Majdan e rögös út után
Kinek fogsz járni nyomdokán?

Míg tart e perc s az óra áll,
S míg nem jön el a zord halál,
S könyörtelen le nem kaszál -
Ó, ember, jöjj s magadba szállj!

Most kell hát tenned, ami jó,
És ami emberhez való!
A vágyat, mely oly múlandó,
Ne kergesd hát, te halandó!

Vigyázz, mert szíved elvakít,
Szelídséget is megvadít!
S ha feddő szó beléd hasít,
Figyeld, mert élni megtanít!

Ember, tudod-e, mi a bér,
Tettért, mely sírig elkísér?
S ha megfagy eredben már a vér,
Semmit nem tehetsz magadér`!