Túl féltett voltam egész életemben,
Ez volt a baj: kalitkában éltem.
Azt tettem amit nem kellett volna,
Így sok embernek fájdalmat okoztam.
Akkor még nem érdekelt a sors, a világ,
Nem érdekelt, mi lesz a ma után.
Éltem, s rosszul tettem mindent,
A haverok a mélybe vittek.
Azután megváltozott az élet,
Ahogy egyre idősebb lettem.
Most már értékelem a világot,
S tudom, hogy hová tartozom.
Tudom, mit várhatok az élettől,
S mit tanulhatok bűneimből.
Itt az én kicsi párom, ki vigyáz rám,
S tudom: vele jobb élet vár rám.