Kinyitom szemem, hogy lássak,
ám ők még ragadnak,
E sorok nem szólnak másnak,
ma is csak magamnak.
Unalmas óráim másznak,
Szép percek rohannak.
Nem tartom magam másnak,
Csak kicsit bolondnak.
Nem tudom mit tegyek, várjak,
vagy tovább haladjak?
Éljek mindig csak a mák-nak,
vagy messze szaladjak...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
