Tört hajódon
túl az áron
mit remélsz?
Láthatáron
minden álom
ködbe vész...
Mert a lélek,
és a végzet
útra kél,
szebb időket,
új időket
zúg a szél.
Édes élet! –
mint meséket,
álmodod,
újra éled
holt reményed,
víg dalod.
Nyúl a karja,
átkarolna –
nem lehet,
tenger árja
kézen fogja
kedvesed.
Törött álmod,
boldogságod
elszelel,
húz a jármod,
mégis járod
hegyre fel...
Nap korongja,
ég a máglya,
tűzbe rejt,
tenger árja,
ember árja
elveszejt.