Ha életednek édes leve
torkod marja, fojtogat;
ha teremtődnek kemény keze
ássa már a sírodat;
ha zivatarok zajos szele
elnyomja a hangodat;

akkor bizony, amíg tudod, cseréld le a sorsodat!

Ha földre koppansz..., kútba zuhansz
pokolnál is mélyebbre,
ha Isten, mint egy bamba suhanc
beleröhög képedbe ,
ha úgy érzed, hogy nincsen több sansz
a nagy betűs ÉLETRE,

akkor bizony, a gólyákkal költözz inkább délebbre

Ha nem találod már meg magad,
vagy csak elmész mellette,
ha színes ruhád ronggyá szakad
s fekete van helyette
ha nem értik meg ékes szavad,
s nincsen aki szeretne,

Akkor bizony, gondolj arra, hogy rosszabb is lehetne:
Rakd hát zsebre könnyeidet, dalolva és NEVETVE!