Kristályba zárt magányodban
tündöklő kívánság lettem
és könnyes boldogság
átharcolt álmaidban.
Kékben játszott sugallatod
élő csendet font körém.
Szemembe omlott harmóniád
szivárványszívet rajzolt
testetlen világodról.
Szelídség és jóság rejtett
szárnyai alá, mikor
magad felé vezettél...
S már csendedbe vesztem
hű Szíriusz.
