Versek az életről

Fábián József: Wagner úr vára

2016. március 27. - smsfan

"S mi tessék rajta?"

Próbáljak élni emberi életet,
ha bennem hiányként van csak a szeretet?
Soha nem kellett az életben semmi sem:
feladtam céljaim, eldobtam a hitem.

Lemondtam mindenről, azért, mit kaphatok,
eldobtam, mit kaptam, mert nem igaz dolog.
Itt vagyok pőrén és lélekben egyedül,
rajtam az Isten és Pokol sem könyörül.

Nem hiszek semmiben, nincsenek céljaim,
nem bízom senkiben, nincsenek álmaim.
Nehéz páncélokkal zártam el szívemet,
várfal tartja tőlem távol az életet.

Vagyok, mint kékszakáll hét lakatra zárva,
kulcsaim eldobtam feledés tavába.
Félek, ha tolvajkulcs nyitná ki záramat,
földig rombolná le védtelen váramat.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr158220868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.