Versek az életről

Balassa Katalin: MOST és MINDÖRÖKKÉ

2016. március 26. - smsfan

Miért tajtékzol őszi hajnalon?
miért szidod, ki néma szemlélő?
Fogadd el végre azt a tudatot,
amit a tömeg önkéntelenül követ...
nem olcsó szállodák fénye
adja a juss törékeny álmát,
nem kell, hogy az üvöltő szellő
hordja az égett hús szagát át
a Lánchíd néma pillérei alatt...
egyszerűen élj már végre a ma illúziójában.
és LÉGY TÜRELMES, mint az indián álma,
mely fázós, könnyes hajnalon is várja
a nap simogató meleg leheletét...
Fogadd a NAPOT derűs mosollyal,
a népek áradata Téged üdvözöl...
öleld magadhoz az összes érkezőt,
mert győzelmed tanúja Ő...
viszi hírül IGAZNAK minden hangját...
látja, mikor a szivárvány átölel,
fejedre koronát helyez - viseld...
minden terhét és gyönyörét,
LÉGY IGAZ... MOST és MINDÖRÖKKÉ...

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr438221098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.