Ha lehet, kérek abból én is egyet,
Nem kérem én a legeslegszebbet!
A szegélye legyen kissé halvány,
Nem kell belőle arany, csak márvány!

Rakjon bele egy kevéske ékkövet,
Ne higgyem utamon, hogy elveszett!
Csak kicsit díszítse a címke fölött,
Hogy bátran vigyem az irigyek között!

Inkább hosszú legyen, mint túl széles,
Hisz tudom én azt, hogy ideje véges,
S talán jobb, ha széle kevésbé kopik,
Mert használnám hajnaltól alkonyig.

A csomagoláshoz annyi, mit kérek,
Hogy fülezze majd fel mindkét véget!
A hosszú úton nem egyedül viszem,
Használja más is, sok lesz csak nekem.

Remélem, kedvesem örül majd neki,
Ha átnyújtom részét, tán Ő is élvezi!
Ugye nem baj, ha letörik egy darab,
És míg én távol vagyok, nála marad?

Tudom, a boldogságnak is van ára,
De nem kell, hogy ráírja falára.
Na, ez így pontosan jó lesz nekem,
Ha megbírom fizetni, hát elviszem.