Kérlek most figyelj rám
Told közelebb széked
Elmesélem néked,
Mi történt hajdanán
Kicsit azért félek,
Panasznak fogod fel,
De talán érdekel,
Így aztán remélek.
Ha nehéz, mondjad!
Tőled sem azt kértem,
Hogy múltam, s éltem
Szemetesét fogjad!
Történetem kora,
Már csak emlékképek,
A 60-as évek,
Forró, letűnt nyara.
Egy este úgy esett,
Azt hittem rémálom,
Kedves kis családom
Utcára kergetett.
Még utánam dobták,
Sátram s ruháim,
A féltett álmaim,
Lábbal taposták.
Kirúgtak otthonról,
Mint a kóbor kutyát,
Kinek síró hangját,
Hallani otthonról.
Aprópénz zsebemben,
Nem kaptam vacsorát,
Csak az utca porát,
Éreztem testemben.
A megváltást nékem,
Egy üveg sör hozta,
Öreg koldus adta,
Pedig nem is kértem.
Közel a Balaton,
Gondoltam én csóró.
Vonatjegy is olcsó,
Élek majd a parton,
Felvertem hát sátram,
Biztos úr sem bánta,
Nem néztem már hátra,
Szebb holnapot vártam.
Álmomban titokban,
Szabadságra vágytam,
Amit megtaláltam,
Vízben, és homokban.
Anyámnak nem szóltam,
Eldobtam kenyerét,
Sorsomnak szekerét,
Már egyedül toltam.
Az idő kegyetlen,
Hűvös lett a sátram,
Magány lett a társam,
Ő volt az egyetlen.
Nem mehettem haza
Nem várt a családom,
Nem volt oly barátom,
Kinek volt otthona.
Történetem ennyi:
Ha sokan megvetnek,
Ha ki is nevetnek,
Nem szabad elmenni,
Ha érzed szeretnek,
Levegőt tudsz venni,
Mindig van mit enni,
Ki mást mond, eretnek!
Akkor viszont harcolj!
Ha mégis kirúgnak,
Két lábbal taposnak,
Emeld fel hangod, szólj!
De soha ne fuss el!