Üres felhők lüktetnek felém,
Már nem vagyok az aki voltam.
Ám szívem keménysége erény,
Többet érek így is, mint holtan.

Forog a kerék, s megáll néha,
Ellepi életem a mocsár.
De táncra perdül majd a béna,
S felrepül a főnix-madár.

Kitépem hát testem a bajból,
Lerázom szívemről a mérget.
Nem nyitottam még neki ajtót,
S belülről nem emésztett féreg.

Szívem tiszta, újra lélegzik,
És nem hat rá már semmi gonosz.
Még ha iker-felem vérengzik,
Én most akkor is nyerni fogok!

Telve vagyok immár élettel,
Megújul tán még az erőm is.
Kik eltemettek, mind tévedtek,
Lelkem majd őket is legyőzi.