Újból járva utcáidat.
Újból látva házaidat.
Megcsodálva szép arcodat
örök emléked bennem marad.

Itt a középkor, ott az újkor,
itt a törökkor, ott a jelenkor
látható sok szép házadon,
a Széchenyi téri templomokon.

A szél a Mecsekről szüntelen fúj.
Bennem sok-sok szépséges emlék dúl.
Negyvenkét év ez most már csak közelmúlt,
amikor az életem csak órákon múlt.

Baleset ért, de rajtam itt segítettek,
az életnek szerencsésen megmentettek.
Így fér össze a történelem és a tett.
Számomra Pécs ennyire sok minden jelent!

Utcáid járva együtt van bennem minden.
E sorokat róvom a Széchenyi téren.
A Nap süt oly melegen, hogy szinte élvezem
és a szívem révedezik az emlékeken.