Élt régen egy szegény legény, Remete,
Nem volt aztán sosem ékes szerepe,
Ám egyszer oly nagy megbizatást kapott,
Hogy jajj, az neki boldogságot adott!
Tehenész ember bízta meg a fiút:
" - A szegénységből fiam, egy a kiút:
Van nekem húsz tehenem meg egy bikám,
A fekete az, a legnagyobbik ám!
Az éjperc alatt találj köztük helyet,
Vederszámra gyűjtsd be mind, mi van tejet,
S én bögrénként adok forintot, tizet!"
Hűlt a fiú: "Ennyit senki nem fizet!"
Úgy is tett majd, mint azt gazdura mondta,
Az éjfél jött, ő két marékra fogta
A vedreket, mit csak környékén talált,
S útjának indult, hogy megtartsa szavát.
Ki is ért, hol a tehenek legeltek,
Méla bőgéssel jöttére feleltek.
Állt, - s az árnyak úgy ballagtak körötte,
Hogy midőn látta majd guta ütötte.
Töprengett: "A bika, hát melyik lehet?
Melyik az, melyiktől tejet nem vehet?"
Síránkozott könnybe hullva Remete:
" - A sötétben minden tehén fekete!"