Ess, eső, moss testet és lelket,
Forrás tiszta vizét szórd most ránk,
Te onnan fentről jössz mind szakadatlan,
szívünkből könnyeket fakassz, s tanítsd imára szánk.

Gyógyító vizedhez nem tapad szenny,
testből kimossa, mi nem oda való,
a lélekről leszakad a bilincs,
s a Fény lesz vakító, mi volt eddig pislákoló.

Ess, eső, moss tisztára vágyat,
messzire űzz pazarló gondolatot,
nyugtass meg testet, s benne a lelket,
hűs vizeddel teremts tisztító patakot.

Folyj az agyakba, áztass kiszáradt lelkeket,
szeretet csíráját ültesd dobogó szívekbe,
tápláld e csírát, hogy egekbe nőjön,
s Ki általad megtisztult, emeld a Mennyekbe.