Nem vagyok jobb, se rosszabb.
Néha rossz vagyok, és néha jó.
Néha tévedek, mint bárki,
de talán még megbocsátható.

Sokszor félek, mikor bátornak látszom,
nem vakít el az önbizalom.
Ha a bizalom kihunyni látszik,
csendben veszem a kalapom.

És magyarul mondom: - Isten veled!,
azt is: - Hogy rohan az idő!
Magyar betűkkel telerajzolva
álmodik a temető.

Sáros csizmájával ne rúgja le senki
egünkről a Napot! -
Görnyedt hátunk csak elfáradt,
nem megalázkodott.

Mert te sem vagy jobb, se rosszabb.
Néha rossz vagy és néha jó.
Az ember tévedhet, de csak annyit,
mi megbocsátható.