Egyre csak jön, egyre csak halad,
Kegyetlenül araszol, nem vágtat,
De tudom célját, hogy merre tarthat,
S hogy az út végén csak Ő várhat.
Ám előnye nagy, ám nem is fél,
Tudja Ő már rég, hogy mennyit tehet,
Mert bú, baj nélkül Ő bűnben él,
Mert kit megtalál, elszédít, lehet.
Ha nem, akkor hagy, ha nem, megöl,
Kit előbb, kit később, de Ő rád lel,
Szeret, óv, vagy támad dél felől,
Gyötör, üt, vagy véd, de téged átver.
Hisz idős már, hisz Ő tapasztalt,
Nem hisz, de neve mindig átfedés,
Sokan tudják, kemény, mint az aszfalt,
Csak úgy nevezik Őt, hogy Számvetés.
Ne félj tőle te, ne neki élj,
Legyél te, aki nevet, aki szép,
Őt ne te segítsd, nehogy te égj,
Lelked legyen tiszta, szíved kész!