Jeleimet hagyom hátra,
ha keresnél, hogy megtalálhass.
Emeld fel tekintetedet, kérlek,
és nézz jól körbe végre.

Sötét, kietlen e táj, itt semmi nincsen, és e semmi fáj.
Helyes irányt nem tud mutatni senki,
de ha nem indulsz el, akkor marad a semmi.
Ez a lélek sötét éjszakája, itt senki nem jár hiába,
tanuld meg belőle a semmit, a magányt, a fájdalmat, a sötétet.
Mind kelleni fog majd, hogy összeálljon a képlet.
Ha majd érted miről beszélek,
a távolban feldereng egy fénycsepp.
Arra indulj, az lesz a Te utad,
ne hagyd, hogy eltántorítson semmiféle tudat.
Csak menj, és ismerj meg mindent, mi utadba kerül.
Ha gödörbe esnél eztán, és nem látnád merre tovább,
jusson eszedbe: a gödör alján ajándék vár terád.
Amikor eleget sírtál, és sajnáltad magad,
állj fel végre, és bátran tapogasd körbe a falat.
Az első lépést neked kell megtenni,
ha kell, körmöd szakadtáig egy mélyedést kell ásni.
Felette ott lesz az enyém, mit én magam vájtam,
meg a többi, mit előttem sok millió ember fájdalmasan vésett,
de nekünk elegünk lett, és kimásztunk a fényre.
Mi megtettük, tudom, hogy Te is meg tudod tenni,
hitem benned, s veled, lásd ez tényleg csak ennyi.

Az élet egy csatatér, s ha békét akarsz, készülj fel a harcra,
csatákat veszthetsz ugyan, de háborút soha!
Ne add fel, csak a holnapot ne add fel, kérlek,
én itt várok rád, és segítek néked.