Szerelemből fogant álom
Isten csókját várva
Ezt a választ régen várom
Mért nem vagyok árva?
Földi meredélyből jövő
Égi fénylő csoda
Levegő tüzéből
Termett végül oda
S Álmai erejét sohasem bírálván
mindig túlélt végül
sosem maradt árván
S volt neki az Isten
lelki eleségül.
Szűz Éva méhéből fogant
le a magas égből
Növekedni kezdett
S így lett apró népből
Emberiség.
Mára viszont ismét eljött
a pokoli sötétség
S kihunyóban minden
értelmi reménység.
Diktatúra támad
S minden nemzet hátába
szúrja hegyes tőrjét
S hagyja megdögleni
mások fájdalmában.
lehet hogy eljön majd
még egy csodás világ
ahol nem számít majd semmi
S minden ember imát
imára halmoz s köszöni
Isten remek ajándékát
a Földet.
Mert nem lehet ezt hagyni
hogy minden egyes nappal
felzúduljon az ég
őrjöngő haraggal
s nem lehet hogy nem tudja
megbecsülni éltét az ember
S ha eljön az idő
bátran és hősiesen
minden feladni nem mer.
Mire jó hát mindez
hisz vége úgyis halál
Mindegy hova futsz
a sátán végül megtalál
akkor minek élni úgy
hogy életedért szaladsz
s nem hagy megpihenni
a tűrhetetlen malaszt.
De miért, miért nem lehet
megérteni végre
hogy az ember
szép tavaszra vágyik
és nem pokoli télre
mert nem mernek kilépni
az önkényuralomból
s nem tudnak kortyolni
az Isteni patakból.
Szánom ezt a sorsot
szánom már az embert
ki végtelen tudást kérve
megszólalni nem mert.
Remélem hogy végre
nyugvást lel a világ
elmondok majd ezért
pár sor szép kis imát.