Versek az életről

Fényiné Keczán Ildikó: A Világról

2015. december 09. - smsfan

Nehéz életünket emberként élni,
Mikor a világ nem is erre buzdít,
Mikor nincs erkölcs,
Nincs tisztesség,
Nincs szeretet,
Hol mindenki azt nézi, másnak keresztbe hol tehet,
Mikor a rang és hatalom a fontos,
S ezért mindenki bárkin lelketlenül átgázol,
Hol nem számít gyerek vagy felnőtt, vagy e,
Csak egy a fontos mennyibe kerül ez?
Semmi nincs oly fontos, mint a hatalom,
De kérdem én...
Ez meddig tartható?
Gyermekeinknek majd mit hagyunk?
Azt hogy, élj durván, mert így kell előre haladnod?
Gázolj át másokon, mert akkor lesz vagyonod?
Régen is meg kellett élni, ma is.
Csak az nem mindegy milyen lesz az utó nemzedék,
Akkor is nehéz volt,
De volt össze fogás,
Nem akartak emberek felkapaszkodni egymás hátán,
Aztán eltaposni azt ki segített,
Akkor meg volt a tisztelet, becsület,
Mára kihalt az, hogy megköszönni,
Hogy hálát adni,
Vagy netalán segíteni,
Ilyen nagyot változott a világ...
De kérdem én, hová tartunk mi már?
Nem hiszem, hogy helyes, ha egymást taposva
Haladunk feljebb, egymást birtokolva.
Én még hiszem, hogy bármi lehet,
Ha van bennünk tisztelet, kitartás, szeretet,
Ha nem követjük a normát minden áron,
És ha kell, magunkért, egymásért kiállunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr868221140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.