Bánat szülte terméketlen
indulat kedvesnek menni
falnak, mélyre szállni
mindent mi felkavar
kardélre hányni az
utolsószerű órák miatt
mint hatalmas a lökdösődés
mert fogy a levegő a
búra alatt, mindenki
áldja, vagy gyalázza a
földet mihez lába tapadt.
Ide hozott kis csomag
körbe- körbe hordott szív
kinek a túlzó szabadságúak
a virágszárnyakat küldik
hevesen kenődnek el az
üvegfalon, biztos beosztással
aprózva el kicsiny életük
minden morzsáját, míg
keresgélik valahol az
életvégi ösvényen a
boldogság sárban rekedt
hírnökének lábnyomát.