Versek az életről

Repák Emil: Erjedő lelkem

2015. december 06. - smsfan

Könnycsepp gördül,
Torkon, nyelőcsőn, gyomorba.
Mint elpöckölt csikk,
Ciccen halkan a sósavba.

Hamu von be mindent,
Lúgos erjedés.
Szürkén ázik szív, máj, vese,
Kiégett szenvedés.

Jegyem van magamba.
Tipródok a peronon állva.
Mellettem táska,
Belsőségeim, preparálva.

Hideg van, félek,
A lélek csontig hatol.
De nem szállok fel,
Kigördülök magam alól.

Csak a táskát dobom fel,
Ahogy a vonat kirobog,
S én, mint már oly sokszor,
Sunnyogva elkullogok.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr488221086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.