Tengerre szálltam újra
S a vihar magával ragadott
Először csalogatóan sima tükörként
Ragyogott felém.

Egyre jobban imbolyog csónakom
A hullámok próbálnak eltemetni
De mégis a hátukra vesznek
S én csak csodálom.

Csónak melyben próbálok evezni
Lélekvesztőnek is hívhatnám
De én mégis azt a nevet szántam
"Csodás lehetőség".

Hiszem a pokol; nem tud
Eltemetni hullámsírba
Ha erősen kitartok!
Márpedig én ki fogok tartani.

És a fergeteg elmúltával
Csodás lehetőséget kezembe kapni
Tanulva belőle
Többet morajló tengerre nem szállni.

Tudom nehéz kiismerni a nagy kékséget
De ha viharba kerülsz bízz magadban
S hullámok hátán távozz tőle
Hisz utána evezhetsz sima vizek felé.