Versek az életről

Versek az életről

Turbuk Márton: Dobban

2015. december 02. - smsfan

Minden dobbanásnál üres visszhang
Süket, néma, fakó hang
Kísért a sötétben, éjeken át
Megreszketve, ajtót fát

Bebocsátásért esdekel
Mint azok kik csatában estek el
Itt áll és némán ordít mind
Nézz és lásd őket ott kint

Bennük is üres fakó a némaság
Bennük is ugyanaz a féktelen vadság
Őket is ugyanaz a hideg rázza
Velük együtt állok kint fázva

Bennem is az lüktet fáj, és ég
Végtelen mint a hatalmas kék ég
Bennem él bennem tombol
Itt belül pusztít rombol

Fekete és gonosz
A nyakam köré vont kötél szoros
Kényszerít megvadít
Elpusztít megvakít

Könyörtelen és vad
Mindenki előle szalad
Gyilkol és élvezi
Imád vétkezni

Bennem él én vagyok ő
Szívem helyén reves kő
Minden dobbanásnál üres visszhang
Süket, néma fakó, hang

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr678222032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása