Versek az életről

Vasas Marianna: Világkoktél

2015. december 01. - smsfan

Míg a világ koktélját kortyolod,
s kavarog lelked visszhangzó vizén
Élmények felhabzó tömkelege -
az érzés, az eszme, az éj s a fény...
Mint tengerekben a hullámoknak
rejtélyt ringató, lét-gazdag cseppje -
Mindig odakúszhat egy medúza,
hogy habkönnyed lelked megsebezze.
Ám, mivel gerinctelen létező,
s egyre csak a sekély vizekbe fúl,
Magát emészti fel legelőször -
mást leigázó sosem lehet úr.
Mert ami a szíved fojtogatja,
lehet Neked, de sosem Rólad szól,
Csepp csupán, mit megpillanthat bárki
lényed végtelen gazdagságából.
S kinek léte méregből szőtt csupán
a kincsekteli, titkos tengerben,
Benne ragad végleg egy hínáros,
szárnyakat bilincselő szellemben.
Csak az örök kullogók támadnak
harsány, felfújt arcú balgasággal,
Bizonyításra szoruló nagyság
csak a hátsó, apró lényekre vall.
De ha a valódi arcnak pajzsát
magára ölti az örök éned,
Te lehetsz az ezer színű tenger -
mély tartalmú mestermű: az élet.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr928220922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.