Versek az életről

Nagy Pál: Hol volt, hol...? Nyuszi és a Róka.

2017. április 22. - smsfan

Kicsi kunyhó, erdő szélén,
Nyuszi lakta egykor békén.
Olykor napsugár ragyogta,
Sorsát semmi sem zavarta.

Felhő borult kicsi házra,
Erdőt új tulaja vágja.
Szemet vetett nyusziházra,
Költözzön át más tanyára.

Tüzelője egyre fogyott,
Télen foga csak vacogott.
Munkája már régen nincsen,
Pénzes zsákja lóg a kilincsen.

Répáját is egyre osztja,
Száraz szalma nem pótolja.
Erdős gazdát felkeresi,
Munkával ő megmentheti.

Erdős gazda sunyi róka,
Munka helyett pénzét tolja.
Majd megadod évnek múltán,
Nem vagyok én rissz-rossz bankár.

Eltellett egy rossz esztendő,
A háza így lett veszendő.
Rókalak már nyuszi háza,
Bujdos nyuszi a világba.

Ne higgy mindent a rókának,
Sunyisággal ők jól állnak.
Mentő kezet nyújt ma feléd,
De vízbe nyomja szegény fejét!

Bognár Imre Áron: Éteri-tükör >< röküt-iretÉ

Platón barlangja, az élet nagy tükre,
A valóság semmis foszlányai,
Romlott árnyak mindent elrejtő trükkje,
Testi-létezők bűzös tárgyai.

Testi-létezők bűzös tárgyai,
A Hullám-mocsár füstszag lehelete,
Aphroditék és Gorgók lányai,
Tűzkarú láncoknak forró fellege.

Tűzkarú láncoknak forró fellege
A tudatot megbéklyózza már,
S mint pudvás fadarab égsz te is vele.
Fény. Ész. Tudat. Akarat. Bizalom. Tisztaság. Emberség.
Kikötött kutya, kaparod a falat,
Krákogsz, vért köpsz, kaparod Magad -
Eb, ki nyal, ha jó falat akad.

Tűzkarú láncoknak forró fellege.
Aphroditék és Gorgók lányai.
A Hullám-mocsár füstszag lehelete.
Testi-létezők bűzös tárgyai.

Testi-létezők bűzös tárgyai.
Romlott árnyak mindent elrejtő trükkje.
A valóság semmis foszlányai.
Platón barlangja, az Élet nagy tükre.

Barnaby: Kettétört gondolatok...

Valahol kettészakadt bennem egy gondolat,
Elvágta, derékba törte jó dolgomat, majd
hosszasan meggyötörte. Most könnybe száradt,
szikkadt ölelésben körbefonja éltem,
születnek újak, gondoltam, s reméltem:
célba vesznek, hozzám idomulnak, s megszeretnek...
Te is része leszel majd, s leszek
én is az összeálló részleteknek.
Tapogatózva vakon, mint sötétített ablakon
les be a kíváncsi fény, társat és vigaszt keresve, gyulladni kész...
Szakadt fonalát kötözi a gondolat, s ad még némi reményt...

Juhász László: Vágyaim...

Vágyaim oltáránál áldozok,
S egyszer tudom, elkárhozok,

Ti bolondos évek
A lelkemet kíméljétek,

Élvezem a percnyi örömöket
S körülöttem ifjú hölgyeket,

A múzsám ti vagytok
Remélem soha el nem fogytok,

Megbékélt lelkem a napot nyugtázza,
S őriző szemem a papírokat vigyázza,

Rájuk vetem gondolatom
S véget ért újra egy napom.

Pete László Miklós: Epigrammák - I.

Ki tehet róla?

Bőszen hajt a tanár, mert űzi a zord követelmény;
Nincs is gond, csak hát egy tanuló se megy át!

Szószátyár kolléga

Két órája beszél már, vége se hossza a szónak;
És amit elmondott, két sort töltene ki!

Erkölcsi világrend

Minden percben van, ki a jó mellett szabadon dönt;
Itt a világban rend, s erkölcs általa van!

Aranypolgár

Én is aranypolgár lennék örömest, ha tehetném;
Polgár tán lehetek, ám aranyam sose lesz!

Melodráma

Fennkölt versben az égbe ragadta a hölgyet a költő,
S fél év múlva a nő lódoktor neje lett!

Élő költő

Nincs pénz, s nincs kiadó, mert nagy baj, hogyha ma élek;
Egyszer haljak meg, s lesz majd díszkiadás!

Bizonyos mai költők

Belterjes körben egymással torzsalkodtok a díjon,
Kár, hogy a sok kötetet senki se olvassa!

Hol a határ?

Mindenhonnan a pénz dala hallatszik, nyöszörög ránk;
Váltsuk a múltunkat aprópénzre talán?

Művészeti iskolák bezárása

Sok művészeti iskola nem kell, fő a csavargás;
Húsz év múlva talán lesz majd börtön elég!

Olcsó munkaerő

Vonzza az olcsó munkaerő, magyarázza a multi;
Tapsol a komprádor, hallgat a szív, meg az ész.

Egy rossz politikusnak

Választás jogosít fel, hogy kirabold a hazádat?
Hol fogsz elbújni, hogyha a kapca szorul?

Az EU és Magyarország

Itt van már kacsalábon forgó szép Európa;
Éhen pusztulni jobb itt, mint odakint.

Zsémbes asszony

Dúl-fúl, mondja magáét, nem jó itt neki semmi;
Férje, a szent ember, csitrikkel csavarog.

Még újabb Magyarország

Országunk fenekén kölcsöntől rongyos a nadrág;
Már odalett a jelen; tét a kamat, s a jövő.

Kölcsönért kuncsorognak eleink

Bölcs vezetőink ájtatos arccal mennek a bankba;
Bátrabbak legyetek, úgyis a nép fizeti!

Nyugat

Arrafelé kolbászból, sajtból áll a kerítés;
Ám, aki itt lusta, mégis mind hazajön.

Búsmagyar

Nemzeti nagy létünknek volt néhány temetője;
Ámde a bölcsőjét régészek se lelik.

Célba ért

Rázta farát Jánosnak a lány, mint kanca a turfon;
Most János lót-fut, s ágyban tesped a nő.

Megszorítás

Mondják: megkurtítanak egypár nagy jövedelmet;
Én, balek, elhihetem, mert itt senki se lop.

Tizenharmadik havi

Hej, te szegény! Ifjan szálltál le a sírba örökre;
Fájó emléked űrt hagy a szívünkben.

Kapocsi Annamária: Ami nincs...

Voltam hajadon,
hajdan hatalom
voltam szerelem
gyengéd érzelem,
voltam feleség,
vagyok anya még
voltam szerető
lettem temető
vagyok hitetlen
vakon hirtelen
voltam hívő,
vagyok mint nő
ki volt, hogy naivan
hitte ami van
látta ami jött
s mindent ami köt,
voltam valami
lettem az ami
hajdan hatalom
voltam? tagadom
vagyok ami nincs
semmi ez a kincs.

Nyiraty Gábor: A boldogság szárnyain

Ha szárnyat növesztek, mindig jön egy szél,
Felkap, s repít az ég kék tengerén,
Rózsaszín felhők karjaiban
ringatózom én,
Napsugár ragyog be, vakító fény.
Boldog vagyok, s nem is gondolok másra,
Eszembe se jut, hogy ember sokáig nem szállhat,
S amikor eltűnnek a felhők, s lemegy a Nap,
A szél nem jár többé, a szárnyam sem tart,
Hirtelen zuhanok a mélybe, a
sötétségbe,
S majd belehalok, úgy fáj, amikor földet érek.

Halász István: Madárdalos reggel

Madárdaltól hangos a mai reggel.
Az égbolt kiderült, felhőtlen.
Az ember szíve telt jó érzésekkel.
Bár még tavasz van, a nyár illatát érzem

mindenfelé, ezen a csodálatos vidéken!
A szemben lévő háznak karcsú tv-antennáján
egy szürke madár énekel hangosan, serényen.
Tollait a szél borzolja, "mulatva" sok trilláján.

Amíg e sorokat írom, a vidám Nap teljesen felkel.
A hajdúsági tájat fénye egészen beteríti.
Ezzel együtt az egész környék friss, új életre kel,
hiszen sugarai egy szép nap reményét jelzik.

Voodoo: Egy fekete hattyú álma

Fehér hattyú, kérlek, vigyél magaddal,
Szállj velem magasra a felhők közé,
Oda, ahol minden puha és hófehér!
Hogy ne fázzak, takarj be szárnyaiddal,
És mesélj halkan, hogy lágy szavaddal
Elringass lassan, amíg az álom utolér,
Fehér hattyú, kérlek, vigyél magaddal!

Minden éjjel után jön egy új nappal,
De úgy érzem, hogy ez az álom elkísér,
Nem múlik el, ha az éjszaka véget ér,
Amikor majd kacagva köszönt a hajnal,
Fehér hattyú, kérlek, vigyél magaddal!

Nyiraty Gábor: Szeretni utoljára

Kétszer szerettem igazán,
de az százszor fájt,
Jobb nem szeretni talán,
mégis vágyom rá.
Rejtőzködni álarc mögé,
Eltitkolt érzések közé,
vagy szállni felhők fölé,
szabadon és őszintén?
Ha a Napba nézel, elvakít,
Van, aki bírja, van, akit eltaszít,
Pedig, ha becsukod szemed,
akkor is látod,
Nem kell elfordítanod fejed,
S azonnal tovább állnod.

Egyszer szeretnék szeretni még,
mélyen és őszintén,
Utoljára, de akkor örökké,
és ne fájjon soha többé.
Sokan mondják, szép álom,
de egyszer csak megtalálom,
Mert mindenkinek megvan a párja,
csak van, aki egy életen át nem találja,
Mert annyira keresi, annyira akarja,
vagy nem is hiszi és hamar feladja.
Legyek inkább álmodozó, balga,
mint hitét vesztett, szétcincált szajha!