Versek az életről

Szondi: Életünk

2017. szeptember 24. - smsfan

Miért ne vitatkoznék?
Úgyis túlliheged!

Turbuk Márton: Éjszaka

Vad érzelmek hirtelen mozdulatok
Fel majd eltűnő arculatok
Sikoly és kacaj a halál és a gyönyör
Lép ki az enyhet adó árnyak közül

Halál és élet kart karba öltve
Járnak együtt az éj sötétjébe
Acél és csók gyönyör és fájdalom
Vad és átható mint minden álom

Ott rejtőzik az éjszakában s én várok rájuk
Hisz nyugalmat nyerek általuk
S ők mindig elcsábítanak vad tekintetükkel
Vonzanak sötét lelkükkel
S én megyek mert várnak rám
Mert ez a nagyvadak északája ám...

Paniti Judit: Hétköznapok...

Elsodort falevél vagyok
pörgök őszi szélben,
Mért is legyek céltudatos?
...hisz sodor az élet!

Darálnak a hétköznapok,
csontjaim recsegnek.
Rohanásom folyamatos,
perceim peregnek.

Magam körül kergetőzök,
mint eb a farkával,
Idő előtt felőrlődök
napjaim sodrával.

Elszédít a mókuskerék,
de... most mi a kínom?
Nem szeretném éltem felén
megásni a sírom.

Kozma László: Tilos az utcán

Tilos az utcán éjszaka járni,
jöhet betegség, jöhet akármi,
jöjjön, jöjjön,
tilos a csók és tilos a féltés,
jöhet a lányra istenkísértés!
Tilos az utcán éjszaka járni,
tilos tilosban tilosat látni,
tilos a hogy van, tilos a miért van,
tilos a számtan, tilos a mértan,
tilos a tilos, tilos itt minden,
meg kell már veszni, meg, bizonyisten!
Tilos az utcán éjszaka járni,
bátor legény csak éjszaka jár ki,
bátor legénynek nem tilos semmi,
kéne már valami tilosat tenni!

Pete László Miklós: Esik a hó

Az első hó csendesen szitál,
Fondorlatos fagy sompolyogva jár,
Reszket a határ;
Bent a kályha súgja-búgja,
Bár hinni maga sem tudja,
Hogy mégiscsak lesz még újra
Nyár.

A szél csikorgó hangon énekel,
Az úton lent halál-fehér lepel,
Fent száz varjú perel,
Fagyba dermedt föld ígéri,
Ha lesz jövő, ha megéli,
Lesz még egyszer hamvas, friss
Eper.

Körültáncol a Tél fuvallata,
Orromba kúszik éles illata,
Fülembe zúg dala,
Egyre csak hirdeti, mondja,
Acsarkodva bizonygatja,
Hogy ide nem jön Tavasz
Soha.

Szabó Zoltán Zolika: Mert jó így

Meg nem gyötört
az élet.
Mert jó így
mi van éltet.

Éltetnek a tervek,
a vasakarat.
Előttem ledőlnek,
a falak.

Nincs akadály,
mi eltántorít.
Gondok? Nem léteznek,
nincs mi szomorít.

Éltető erő
pimasz törekvések.
Megvalósult álmok
beérett gyümölcse éltet.

Élek úgy
csak mint az átlag.
Nem látszik rajtam
mi belül fájhat.

P. Tóth Irén: Hagyjátok élni a gyermekeket!

Véres kövek sírnak tetemek alatt -
üvöltő férfiak, jajongó nők,
csonka házfalak.

Ehhez kell egy egész hadsereg?
Hagyjátok élni a gyermekeket!

Ennek már soha nem lesz vége,
de hamarosan eljön a Vég -
nem fogjuk elérni
a Jövő kezdetét;

már megtettünk majdnem
minden rosszat mit lehetett -
hagyjátok élni a gyermekeket!

De azok a véres tetemek,
a sok csonka,
árva kisgyerek!...

Megtettünk már majdnem
minden rosszat mit lehetett,
hagyjátok nevetni a gyermekeket!

Molnár Tamás Raziel: A bukott hős dala

Üldöz a múlt
Üldöz az emlék
Tiszta a hajnal
Nincs menedék

Szertefoszlanak álmaim
Megtestesülnek vágyaim
Menekülnék de már nem tudok
Új álmokat álmodni nem akarok

Nincs lelkesedés
Se útkeresés
Elvesztettem az helyes utat
Mikor megvilágosodott a tudat

Bekebelez a posztmodern káosz
Az anyag láncol a vágyhoz
Álmaim szállnak a végtelenbe
Belevesznek a kozmikus semmibe

Én is csak játszom a szerepem
A rendet a káoszban nem lelem

Érzem a harcban elveszek
A szép új világ bekebelez

Inkább élő lélekkel halok meg
Minthogy halott lékkel éljem meg
Hogy a szép új világ zombivá tesz
A fogyasztói kultúrát el nem fogadtam
E posztmodern világot megtagadtam
Tudom hogy a pusztulásom teljesen céltalan
De a pusztulás mítoszát hordozom magamban

Kádár Dávid: Lemegy a Napunk

Új világ, de régi a hibája
Mondd, mi nem változunk?
Dörzsöld csak szemed, Gomora lánya!
A próbálkozások száma
mutatja: mind hiába,
lemegy a Napunk.

Emlékszel még, Gomora lánya?
Szodoma gyermeke voltam,
azon az éjen nem védtelek meg...
az ég megszilárdult, s lecsapott szikla lángja.
Rángattalak, fuss és ne nézz hátra.
De te... meleg arcod dermedt márványra
változott... és én elengedtem kezed.

Beleszerettünk az új világba.
Szodoma fia, Gomora lánya...
Ékkövei voltunk, könnyé váltunk mára.
Nincs is szavunk...
...lassan...
lemegy a Napunk.