Elegem van a sok dogmából.
Egyszerűen, szeretnék élni,
Ettem már sokszor a sóskából,
Erőlevest tilos volt kérni.
Léha és egyszerű írásom,
Lehet, hogy sok ember nem érti,
Légvárakat dönget sírásom,
Lelkem mégis múltamat kéri.
Életem egy fellobbanó tűz,
Égne ő, ha kapna oxigént,
Éledő vihar még most is űz,
És táplálja belém a reményt.
Galád gondolatim könnyétől,
Gyenge parazsam csak pislákol,
Gesztenyefa száraz testemtől
Gerjed, hamu alatt fellángol.