Lepisszent a juhász, kis időre, már sárguló
csontokon marakodó, felhevült kutyákat,
Tűzlábú ördögök, fehér füstköpenybe bújva
szórják, vetik az üst alatt, a fénykarikákat.

Pálcika sziluettel némán áll a gémeskút,
alszik a szél, a zaj, a felhők, s alatta az út.
Okos tücsök a muzsikát, holnapra hagyja,
Halkan száraz fű között araszol a hangya.

Csendes fán gubbaszt a pacsirta, nem dalol,
éhes nádi farkas riasztón felvonyít valahol.
Lassan borul a tájra, sötétség rojtos köpenye,
széles puszta már várja, hogy magára fölvegye.