Gondolod, attól leszel te, s te egészen kerek,
ha másnak karjába fűzötten ballag életed?
Hiszed, nappalod s éjed ettől lesz óvott, védett?
S azt véled, magasabb lesz grádicsa életednek,
ha azt tekergőn pipafüst lengi be derengve?
Úgy sejted, értéked értékét azzal kell mérned,
kísér-e súlyos lépés magassarkúd mellett,
súrolja-e libbenő szoknyád nadrág kevélyen?
Beötvözi-e lágyságodat keménység serényen,
s pántlikád kalapon díszként lobogva lebeg-e?
Öblös hang párja-e derűs csivitelésednek,
s egy erős kézben megpihen-e a puha kezed?
Nem érzed, hamisságát mástól függő mércédnek?
Óh, hiú fantazmagória mely vidékekre
csalogatott délibábos prizmája életnek,
ha kinn keresed a csodát, mikor az benned éled?