Életem selyemszála,
mára kötéllé érett.
Szilajságomra hámot téve,
számra erős kötőféket.

Vad voltam talán?
S szám szertelen?
Konok kun hagyomány,
egy alföldi szegleten.

Most, mikor szám,
már nem üt vissza rám!
Fejem lehajtva kérdem,
biztos ez az én hazám?

Gubóm készülőben,
lárva állapotra válva.
Utolsó fázisba lépett,
létem selyemszála.