Lebukom lelkem legmélyére.
Nem tudom mit,
de találni vágyok.
Talán boldogtalanságra orvosságot.

Zűrzavaros iszapos mélység,
felkavarodik minden léptemre.
De van-e benne érték,
mit felhozhatnék a felszínre?

Vagy maga ez a lápszerű ingovány,
ez az ingó alapzat,
ez lenne életem támasza,
s más kincs lent sincs?

Ha ezzé a láppá lehetnék!
Ha együtt inoghatnék az ingovánnyal!
Ha kincsemül tudnám fogadni a nincset!
Tán megbékülnék a boldogtalansággal.