Az első hó csendesen szitál,
Fondorlatos fagy sompolyogva jár,
Reszket a határ;
Bent a kályha súgja-búgja,
Bár hinni maga sem tudja,
Hogy mégiscsak lesz még újra
Nyár.

A szél csikorgó hangon énekel,
Az úton lent halál-fehér lepel,
Fent száz varjú perel,
Fagyba dermedt föld ígéri,
Ha lesz jövő, ha megéli,
Lesz még egyszer hamvas, friss
Eper.

Körültáncol a Tél fuvallata,
Orromba kúszik éles illata,
Fülembe zúg dala,
Egyre csak hirdeti, mondja,
Acsarkodva bizonygatja,
Hogy ide nem jön Tavasz
Soha.