Üldöz a múlt
Üldöz az emlék
Tiszta a hajnal
Nincs menedék

Szertefoszlanak álmaim
Megtestesülnek vágyaim
Menekülnék de már nem tudok
Új álmokat álmodni nem akarok

Nincs lelkesedés
Se útkeresés
Elvesztettem az helyes utat
Mikor megvilágosodott a tudat

Bekebelez a posztmodern káosz
Az anyag láncol a vágyhoz
Álmaim szállnak a végtelenbe
Belevesznek a kozmikus semmibe

Én is csak játszom a szerepem
A rendet a káoszban nem lelem

Érzem a harcban elveszek
A szép új világ bekebelez

Inkább élő lélekkel halok meg
Minthogy halott lékkel éljem meg
Hogy a szép új világ zombivá tesz
A fogyasztói kultúrát el nem fogadtam
E posztmodern világot megtagadtam
Tudom hogy a pusztulásom teljesen céltalan
De a pusztulás mítoszát hordozom magamban